2. nap San Nicolas

2012 március 1. | Szerző: törpilla |

Kelés reggel 6-kor, mert egy kedves zarándoktársam úgy döntött hogy márpedig őt nem érdekli, hogy valaki még alszik és felkapcsolta a villanyt…így 7-kor már indultam is. Korom sötét volt az orromig sem láttam, persze a fejlámpám valahol a táska mélyén lapult. Nem voltam még túl rutinos. Szerencsére összefutottam a kanadai párral és egy darabig együtt botorkáltunk.
Köztes állomások:
San Bol- magyar nő vezette az albergue-t, persze ezt csak később tudtam meg.
Hontanas

San Anton – kávézás az olasz biciklisekkel, akik kotyogós kávéfőzőben főztek nekünk finom olasz kávét 🙂
Castrojeriz – népi mulatság, paella főzés, elvileg ez lett volna a nap vége (20 km), de pár km-rel korábban találkoztam Angelicaval, aki mesélt nekem a San Bol-i szállásról, ami nagyon barátságos és hangulatos volt (7en voltak összesen) a “bokor wc” és a hidegvizes zuhany ellenére 🙂 Judit, a szállásadó főzött nekik, masszírozott és énekelt, nekem meg a szívem vérzett… és amikor mondta hogy ma is egy ilyenre megy, csatlakoztam hozzá. Mit nekem még + 10 km 🙂
Hát az első 2 km-rel nem is volt baj, de a másodikkal annál inkább, valahogy nem akartunk odaérni a szállásra. De azért sikerült. Volt már vagy 5 óra. A szállás viszont üres. Nem véletlenül. A matrac mocskos és valőszínűleg bolhás, elmondani nem tudom mennyire igénytelen volt és az ingyen internet a falból kilógó madzag volt, amihez “ne nyúlj”. Bár már járni nem tudtam, egy kis pihenő és frissítő után tovább indultunk a következő szállásra. (1,5 km)
Az ajtón már kint lógott a “megtelt” tábla. Angelica azért beszélgetett a házigazdával. Nekem már nem volt hozzá erőm. Mondhatni elő halott voltam. Kiderült hogy már csak matracon aludhatunk az oltár előtt 🙂 Ennél jobb helyem sose legyen! Később azonban még jöttek 4-en és kitúrtak minket, az emeleten kellett aludnunk. Merthogy ez egy templomból átalakított zarándokszallás. Elektromos áram nincs, csak a templom mellett kialakított vizesblokk épületében. A hospitalierok (ez a spanyol neve a helyet vezető szállásadóknak) nagyon kedvesek, önzetlenek, segítőkészek stb. voltak.
Ó, erről órákat tudnék mesélni 🙂
A lényeg hogy gyertyafény mellett  elfogyasztottuk közös vacsoránkat majd lefekvésig beszélgettünk. Összlétszám max.20. Ez volt a(z egyik) legjobb napom! És megérte a +1,5 km gyaloglást a vízhólyagok ellenére is. Mert összeszedtem 4-et is és belilult a körmöm (hónapokig lila volt:))
Emberek, akiket megismertem:
Judit, magyaro, egyetemista
Stephen, cseho,  otthonról jött gyalog 🙂
Angelica, németo