1. nap – Burgos – Hornillos del Camino

2012 március 1. | Szerző: törpilla |

Nem aludtam sokat, mivel hajnal 1-ig buli volt. Én azt hittem az utcán, de később kiderült hogy kedves caminos társaim csinálták a zajt. Hajnali 5-kor pedig már voltak akik induláshoz készülődtek. Ám én még 3/4 6-kor sem mertem kimenni a wc-re nehogy felébresszek valakit. Kb. ez volt az utolsó nap, amikor ez érdekelt 🙂 A végső lökést az adta meg amikor valaki akkorát fingott (elnézést a durva fogalmazásért) hogy beleremegtek a falak. Sokat gondolkoztam rajta, hogy ezeket a kissé durva részleteket leírjam-e de végülis ez is hozzá tartozik az úthoz. Legalábbis az enyémhez. Lehet másokat ez nem zavart. Pedig azért én nem vagyok el elkényeztetett fajta úgy gondolom. Szóval 3/4 7-kor volt villanykapcsolás, majd 1/2 8-kor már indultam is. Még sötét volt. A földszinten találkoztam a kanadai párral, akikkel előző nap egy busszal jöttem madridból. De ekkor még csak látásból ismertük egymást 🙂 Nem volt gond azzal hogy reggel egyedül kell mennem és nem találom meg a jelet, mert eléggé nagy volt a tömeg. Amíg kiértünk a városból és amíg kivilágosodott igyekeztem mindig valaki mögött menni. Később felvettem a saját tempómat. Ám az első falu egyetlen kávézójában összegyűlt a tömeg. Igy fél órába telt míg hozzájutottam a kávémhoz, amihez azért hozzájárult a kényelmes és a “részesítsük előnyben a helyieket” kiszolgálás is. Tovább folytattam utamat és többszöri megállással 13 óra körül megérkeztem Hornillos del Caminoba. Mivel fiatal vagyok, felső ágyat kaptam (mint az esetek 90 %-ban). Ennek csak az a szépsége, hogy mikor hullafáradtam megérkezel jó lenne leülni valahová. Persze szék az nincs, vagy ha mégis, akkor azt elfoglalja az alsó ágyon alvó 🙂 Igy általában érkezés után én lefeküdtem 1-2 órára, mivel annyira fájt mindenem, hogy mozdulni sem tudtam. Miután magamhoz tértem kiültem a padra, hogy majd ott írom a naplómat, persze ez nem jött össze, ugyanis a spanyol öregasszony közölte velem hogy húzzam arrébb a valagam, mert bizony az ott pont az ő helye. Legyen boldog, arrébb ültem és folytattam a beszélgetést a mellettem ülő magyar párral, akikkel pont akkor ismerkedtem meg, de ők még mentek tovább én meg elvonultam egy nyugisabb helyre és megírtam a naplómat és elolvastam a másnapi programot, ugyanis vacsorát csak 7-től adtak. Már nemis tudom hogy írta a könyv, de valami olyasmit írt, hogy itt lehet gyakorolni a semmittevést, ugyanis az egyetlen utcából álló faluban a templom mellett volt a szállásunk és vele szemben az egyetlen étterem. Így itt is sorba kellett állni, hogy vacsorához juthassunk. Várakozás közben összehaverkodtam a kanadai párral és együtt vacsoráztunk. Vacsi után pedig elmentem a misére, jobb híján…Majd alvás, legalábbis próbálkozás az alvással.