3. nap Fromista
2012 március 1. | Szerző: törpilla
8:30-kor indultam a közös reggeli után.
Kb. 8 km után egy úszómedencés alberguehez érkeztem, de azért az luxus lett volna, ha itt éjszakázom 🙂 így miután elfogyasztottam a tojásrántossás szendvicsemet és beszélgettem 2 magyarral (Józsi és Győző – róla még később is lesz szó:)) folytattam utam Fromistáig. Itt ismét találkoztam a kanadai párral.
Szállások: bár színvonaluk még egy egycsillagos hostelét sem éri el sokszor, elhelyezkedésükkel nincs probléma, legtöbbször a helyi nevezetességek közvetlen közelében vannak. Csatoltam is egy képet a fromistai templomról, amit az ágyamból készítettem 🙂
Mai sztori: ülök az út szélén a Norbitól kapott Ernst & Young-os sapkámban, egyszercsak megáll mellettem egy fiú és elkezdi mutogatni a pólóján lévő Pricewaterhouse feliratot (két konkurens könyvvizsgáló cég:)), majd továbbment. Jót nevettem. Na, őt többet nem nagyon láttam.
2. nap San Nicolas
2012 március 1. | Szerző: törpilla
Kelés reggel 6-kor, mert egy kedves zarándoktársam úgy döntött hogy márpedig őt nem érdekli, hogy valaki még alszik és felkapcsolta a villanyt…így 7-kor már indultam is. Korom sötét volt az orromig sem láttam, persze a fejlámpám valahol a táska mélyén lapult. Nem voltam még túl rutinos. Szerencsére összefutottam a kanadai párral és egy darabig együtt botorkáltunk.
Köztes állomások:
San Bol- magyar nő vezette az albergue-t, persze ezt csak később tudtam meg.
Hontanas
San Anton – kávézás az olasz biciklisekkel, akik kotyogós kávéfőzőben főztek nekünk finom olasz kávét 🙂
Castrojeriz – népi mulatság, paella főzés, elvileg ez lett volna a nap vége (20 km), de pár km-rel korábban találkoztam Angelicaval, aki mesélt nekem a San Bol-i szállásról, ami nagyon barátságos és hangulatos volt (7en voltak összesen) a “bokor wc” és a hidegvizes zuhany ellenére 🙂 Judit, a szállásadó főzött nekik, masszírozott és énekelt, nekem meg a szívem vérzett… és amikor mondta hogy ma is egy ilyenre megy, csatlakoztam hozzá. Mit nekem még + 10 km 🙂
Hát az első 2 km-rel nem is volt baj, de a másodikkal annál inkább, valahogy nem akartunk odaérni a szállásra. De azért sikerült. Volt már vagy 5 óra. A szállás viszont üres. Nem véletlenül. A matrac mocskos és valőszínűleg bolhás, elmondani nem tudom mennyire igénytelen volt és az ingyen internet a falból kilógó madzag volt, amihez “ne nyúlj”. Bár már járni nem tudtam, egy kis pihenő és frissítő után tovább indultunk a következő szállásra. (1,5 km)
Az ajtón már kint lógott a “megtelt” tábla. Angelica azért beszélgetett a házigazdával. Nekem már nem volt hozzá erőm. Mondhatni elő halott voltam. Kiderült hogy már csak matracon aludhatunk az oltár előtt 🙂 Ennél jobb helyem sose legyen! Később azonban még jöttek 4-en és kitúrtak minket, az emeleten kellett aludnunk. Merthogy ez egy templomból átalakított zarándokszallás. Elektromos áram nincs, csak a templom mellett kialakított vizesblokk épületében. A hospitalierok (ez a spanyol neve a helyet vezető szállásadóknak) nagyon kedvesek, önzetlenek, segítőkészek stb. voltak.
Ó, erről órákat tudnék mesélni 🙂
A lényeg hogy gyertyafény mellett elfogyasztottuk közös vacsoránkat majd lefekvésig beszélgettünk. Összlétszám max.20. Ez volt a(z egyik) legjobb napom! És megérte a +1,5 km gyaloglást a vízhólyagok ellenére is. Mert összeszedtem 4-et is és belilult a körmöm (hónapokig lila volt:))
Emberek, akiket megismertem:
Judit, magyaro, egyetemista
Stephen, cseho, otthonról jött gyalog 🙂
Angelica, németo
1. nap – Burgos – Hornillos del Camino
2012 március 1. | Szerző: törpilla
Nem aludtam sokat, mivel hajnal 1-ig buli volt. Én azt hittem az utcán, de később kiderült hogy kedves caminos társaim csinálták a zajt. Hajnali 5-kor pedig már voltak akik induláshoz készülődtek. Ám én még 3/4 6-kor sem mertem kimenni a wc-re nehogy felébresszek valakit. Kb. ez volt az utolsó nap, amikor ez érdekelt 🙂 A végső lökést az adta meg amikor valaki akkorát fingott (elnézést a durva fogalmazásért) hogy beleremegtek a falak. Sokat gondolkoztam rajta, hogy ezeket a kissé durva részleteket leírjam-e de végülis ez is hozzá tartozik az úthoz. Legalábbis az enyémhez. Lehet másokat ez nem zavart. Pedig azért én nem vagyok el elkényeztetett fajta úgy gondolom. Szóval 3/4 7-kor volt villanykapcsolás, majd 1/2 8-kor már indultam is. Még sötét volt. A földszinten találkoztam a kanadai párral, akikkel előző nap egy busszal jöttem madridból. De ekkor még csak látásból ismertük egymást 🙂 Nem volt gond azzal hogy reggel egyedül kell mennem és nem találom meg a jelet, mert eléggé nagy volt a tömeg. Amíg kiértünk a városból és amíg kivilágosodott igyekeztem mindig valaki mögött menni. Később felvettem a saját tempómat. Ám az első falu egyetlen kávézójában összegyűlt a tömeg. Igy fél órába telt míg hozzájutottam a kávémhoz, amihez azért hozzájárult a kényelmes és a “részesítsük előnyben a helyieket” kiszolgálás is. Tovább folytattam utamat és többszöri megállással 13 óra körül megérkeztem Hornillos del Caminoba. Mivel fiatal vagyok, felső ágyat kaptam (mint az esetek 90 %-ban). Ennek csak az a szépsége, hogy mikor hullafáradtam megérkezel jó lenne leülni valahová. Persze szék az nincs, vagy ha mégis, akkor azt elfoglalja az alsó ágyon alvó 🙂 Igy általában érkezés után én lefeküdtem 1-2 órára, mivel annyira fájt mindenem, hogy mozdulni sem tudtam. Miután magamhoz tértem kiültem a padra, hogy majd ott írom a naplómat, persze ez nem jött össze, ugyanis a spanyol öregasszony közölte velem hogy húzzam arrébb a valagam, mert bizony az ott pont az ő helye. Legyen boldog, arrébb ültem és folytattam a beszélgetést a mellettem ülő magyar párral, akikkel pont akkor ismerkedtem meg, de ők még mentek tovább én meg elvonultam egy nyugisabb helyre és megírtam a naplómat és elolvastam a másnapi programot, ugyanis vacsorát csak 7-től adtak. Már nemis tudom hogy írta a könyv, de valami olyasmit írt, hogy itt lehet gyakorolni a semmittevést, ugyanis az egyetlen utcából álló faluban a templom mellett volt a szállásunk és vele szemben az egyetlen étterem. Így itt is sorba kellett állni, hogy vacsorához juthassunk. Várakozás közben összehaverkodtam a kanadai párral és együtt vacsoráztunk. Vacsi után pedig elmentem a misére, jobb híján…Majd alvás, legalábbis próbálkozás az alvással.
előzmények
2011 január 4. | Szerző: törpilla
Hol is kezdjem?
Egyszer, jó pár évvel ezelőtt elváltam. Nem volt szép történet, de most nem is ez a lényeg. Azt hiszem azóta nem találom a helyemet.
A válás után kezdtem
összeszedni magamat, hamarosan új párt is találtam, viszont a
munkahelyemen nem éreztem jól magamat. A munka már unalmas volt, a
munkahelyi igazságtalanságokat pedig egyre nehezebben viseltem, mégis
hosszú években telt mire végre rászántam magam a váltásra. Aztán
megtörtént a csoda és két hét alatt találtam új munkahelyet. Rövid ideig
úgy tűnt, hogy ezzel meg is oldottam a problémát. De sajnos rá kellet
jönnöm, hogy ez sem segített, mert nem (csak) a munkahellyel van a baj,
hanem velem (is) 🙂 Közben a párommal is szakítottunk. Így aztán egy
szép napon, amikor már reggel nem tudtam felkelni és hányingerrel küzdve
nem kis késéssel beértem munkahelyemre, úgy döntöttem tenni kell valamit.
Felmondok és utazni fogok!
Végülis 10 és fél év munka után megérdemlek egy fél év pihenést! Kb. fél
óra alatt összeállt a fejemben az útiterv. Dolomitok (ez már be volt
fizetve) – Svájc (részben ismerős meglátogatása, részben befizetett út )
– Francia Riviéra – Mont Blanc túra (már úgyis régen szemeztem ezzel az úttal – és lezárásképpen egy kis Madrid – El Camino -Barcelona, ez már egyedül 🙂
Ühüm, szép kis terv, de miből is fogom ezt finanszírozni?
Mivel akkor fizettem vissza a lakáshitelemet, így nem volt túl sok
megtakarításom. Hát akkor vegyünk fel újabb hitelt! Bár közgazdász
vagyok, akkor annyira ki voltam borulva, hogy csak azt néztem mi az amit
a legkorábban megkapok és nem azt, hogy mennyibe fog ez kerülni. Bár
még így is olcsóbb volt, mint amennyibe a gyógykezelésem került volna,
ha még egy perccel tovább maradok annál a cégnél.
Egy hét alatt megkaptam a hitelt és ahogy megérkezett a számlámra a pénz rögtön felmondtam.
Boldog voltam és felszabadult!
Valószínűleg ezt látta rajtam
az a fiú is, akivel megismerkedtem a Dolomitokban, mert a svájci utam
alatt végig “zaklatott” az sms-eivel és a francia útra már
együtt mentünk. És a camino… nehéz döntés volt, de lemondani
semmiképpen nem akartam róla. Ö nem tudott velem jönni, és én egyébként
is egyedül szerettem volna végigjárni az “utamat”. Így aztán maradt a rövidítés.
Szóval az én caminom Burgosnál kezdődött és Santiago de Composteléban
ért véget (földrajzilag). De nem az számít, hogy mennyit gyalogolsz,
hanem hogy hogyan.
0.nap
2011 január 4. | Szerző: törpilla
Madridban töltöttem egy napot és másnap busszal mentem Burgosba. Innen indultam a nagy útra. Meglehetősen ideges voltam.
A katedrális tövénél lévő tömegszállásra vonszoltam magam, mivel az idegesség miatt nem sokat ettem aznap és így nem volt erőm nyugisabbat keresni. Megjegyzem kb. ezen a napon leadtam a felszedett kilókat 🙂 A szállásra érkezve ért az első sokk, miszerint rengeteg a spanyol zarándok és nem beszélnek angolul, és minden csak spanyolul van kiírva és a szállásadó sem volt túl kedves… miután megkaptam a zarándokútlevelem, megmutatták az ágyamat…nem mertem megszámolni hány ágy van a szobában. Amúgy este inkább átköltöztem egy matracra a földre az egyik sarokba. Ott nyugisabb volt 🙂
A zarándokok víz- és vérhólyagos lábának látványa sem volt épp bizalomgerjesztő. Ja és beparáztam mert nem láttam a jeleket, amit követnem kell a következő
naptól 🙂 és a könyvben lévő térkép igen elnagyolt volt… szóval nem
túl nyugodt állapotban hajtottam álomra a fejemet…
4. nap Carrion de los Condes
2012 március 1. | Szerző: törpilla
A mai naphoz csak annyit fűznék, hogy este a szálláson találkoztam megint Győzővel és Judittal valamint a kanadai párral 🙂 és egy fiatal magyar párral Timivel és Csabival (írországban dolgoznak és elárulom hogy velük is fogok még találkozni később). Jót beszélgettünk egy spanyol nőcivel kiegészülve.
Ja és délután vettem speckó sebtapaszt a vízhólyagjaimra, számuk szerencsére nem szaporodott csak a meglévő 4-et kellett gondosan ápolgatni 🙂
Oldal ajánlása emailben
X